2015. október 4., vasárnap

ökoesküvő - első rész

Megtörtént. Férjhez mentem! Minden csodálatos, ahogy eddig is az volt.
Lassan tíz éve vagyunk egy pár, két évig jártunk jegyben, egy évig terveztük az esküvőt. Szerettem volna, ha a nagy nap megfelel azoknak az elveknek, amelyekhez a kis napokon is hű vagyok, szóval igyekeztem egy "diy" ökoesküvőt megszervezni.

Azt hittem, hogy sohasem találok olyan menyasszonyi ruhát, amilyet elképzeltem. Régi ruhát kerestem. Esetleg többet, amiből kis segítséggel viselhető darabot alkotok. A B terv az lett volna, hogy kétrészes ruhát varratok, ami ugyan komplett menyasszonyi ruhának tűnik, de a szoknyát és a felső részt külön is lehet majd viselni. Ezen szerencsére nem kellett komolyabban elgondolkodnom, mert családon belül találtam olyat, aki megőrizte a ruháját, ráadásul alig kellett rajta alakítani.
A menyecske ruhával még ennyit sem foglalkoztam, csak körülnéztem a szekrényemben és sikerrel jártam. Egyébként a szoknya anyué volt, kidobásra szánt holmik közül mentettem meg még régebben.
A hajjal és a sminkkel nem kínlódtam sokat. A fodrászomban, Putyera Norbiban (aki egyébként sokat tevékenykedett a Vissza a természethez csapattal is) nem csalódtam. Sminkest semmiképp sem szerettem volna, így az esküvői smink nagy részben anyukám munkája.


Szerettük volna, hogy amennyire csak lehet, minden személyes legyen a nagy napon, és magunkat tudjuk adni. Ezért vőfélynek egy barátunkat, Renczés Balázst kértük fel. Biztosak voltunk benne, hogy ő megbírkózna a feladattal, de azért félő volt, hogy nem vállalja el. Nagy örömünkre végül igen mondott, és azt hiszem mindenki nevében mondhatom, hogy ez egy szuper döntés volt. Az este folyamán többen is mondták, hogy ha összeházasodnak, Balázst kérik fel vőfélynek. 
A fotósunk, Dobos Bacu sem volt idegen, a párommal gyerekkoruk óta ismerik egymást. 

Zsömle kutya anyagmaradékból készített csokornyakkendőben nem pózol :)
Helyszínül egy helyi éttermet választottunk. Már az elején megbeszéltem magammal, hogy igyekszem mindenkire tekintettel lenni, és nem túl sokat extrázni. A menü kiválasztásánál az étterem főnökének arckifejezése azt árulta el, hogy a vegetariánus fogásként igényelt töltött gombafejek máris extrának számítanak. A többit a szülőkre hagytuk, ők jobban tudják mi dukál ilyekor.
Szívem szerint olyan kérésekkel álltam volna elő, hogy helyi alapanyagokból készüljenek az ételek, több vegetariánus fogás legyen, illetve általunk készített szörpöket igyanak a vendégek. De mivel azt akartuk, hogy ne csak a hozzánk hasonló csodabogarak lakjanak jól, a menü maradt a hagyományos mederben.



Minden esküvőn központi szerepet játszanak a virágok. Menyasszonyi csokorként, díszítésnél, gratulációhoz. Jobban szeretem az élővirágot. Ami még tényleg él, és nem a vázában agonizál. Az meg egyenesen felháborítja az érzékeny természetvédő lelkületemet, hogy a vágott virág nagy része Hollandiából származik. Miért kell olyan messziről virágot szállítani, ha nálunk is gyönyörű virágok nyílnak?! Milyen jó lenne egy csokor mezei virágból! 
Ilyesmikkel rágtam a vőlegény fülét, akinek nem kisebb feladata volt, mint a menyasszonyi csokrot biztosítani. Végül elhatározásra jutott, és úgy döntött, megpróbál megfeleni a szívem vágyának, és maga készíti el a csokrot. Milyen jól tette! Tudomást szerzett egy nénikéről a faluban, akinek gyönyörű virágoskertje van, és felkereste. A virágkötésnél segítséget nem fogadott el. Az eredmény itt látható:


A dekoráció viszont teljes mértékben az én feladatköröm volt, és mivel ezen aztán tényleg nem múlt a vendégek jókedve azt csinálhattam, amit akartam. Erről viszont egy következő bejegyzésben számolok majd be.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése